2013. március 18., hétfő

AZ ERDÉLYI KOPONYA

(RÉSZLETEK A MAGYAR VILÁGKÉP KUTATÓ MAGAZIN IV. ÉVFOLYAM 9.SZÁMÁBÓL - 2008.ŐSZ. 67-81.OLDAL - KOZSDI TAMÁS ÍRÁSAI - MELYEKET MAURICE-TÓL A MAGYAR KRISTÁLYKOPONYÁTÓL KAPOTT.) 


 465 nyarán járunk - amikor a következő eseménysor történik: 
Keletről a szokásosnál nagyobb létszámú delegáció érkezik több fővel. A fejedelmet látogatják meg a díszes sátrában - de nem járulhatnak egyből Ő elé - mert nincs a táborhelyén. 
Ott maradtak néhány napot - és megkezdődik egy várakozás. A delegáció tagjai Belső-Ázsiából érkeztek és a ládájukban egy nagyobb koponya foglal helyet. A koponya működött - zárt dobozban szállították fél Ázsián át - azért hogy majd a fejedelem színe előtt bontsák ki. De Ő ekkor még nincsen sehol sem - mert a seregével egy másik helyszínen próbálja ügyeit a még éppen nem háborús helyzetben megoldani. Emiatt feszültség van a térben - az otthonmaradók aggodalma érezhető - de a delegációt igaz vendégszeretettel fogadták a táborhelyen. A várakozás két teljes napjában semmire sem volt panaszuk - és semmiben sem szenvedtek hiányt.
  A delegáció tizennégy főből állt - köztük hárman nagyon erős beavatottsági fokkal rendelkező mágusok voltak. Minden hír nélkül érkeztek - emiatt nem tudott jelen lenni egy ilyen delegációhoz méltó fogadóbizottság. Emiatt nem volt bennük harag sem - hiszen pontosan az álcázás volt a céljuk.
  Amikor harmadnap a megütközésről hazaért a fejedelem - melyet sajnos nem kerülhettek el - akkor nagy sietve maga elé kérette a delegációt - hogy ne várakoztassa őket tovább - valamint azért - hogy megtudakolja ennek a nagy jelentőségűnek érzett helyzetnek az okát.
  A vendégeket a vezéri sátorban fogadta - nagy pompában és kellő tisztelettel. Ám ekkor sem tudta még az utazók kilétét. Belső-Ázsiából érkezett küldöttséggel nem volt közvetlen kapcsolata még - és nem ismerte fel egyikükben sem rokonát vagy barátját.
  - Mi azért szeltük át a nagy messziségből az utat - mert feladatunkat híven teljesítve elhoztuk Tenéked a harmadik legféltettebb ereklyénket - melyet kicsiny - de nagy múltú nemzetünk ma még bír. Fogadd tiszteletünk jeléül - hogy ezt íme - most átadjuk Neked.
  A fejedelem örömmel fogadta a küldöttséget - ám nem értette az ajándékozás okát.
  Ekkor két ember előlépett a ládával - és abból kibontották s kiemelték a színe elé a koponyát - amelyik erősen sötét színű üvegből készült- így első ránézésre. (Valószínűleg füstkvarc volt - amilyen én is vagyok.)
  - Azért hoztuk el Neked - mert megkértek bennünket rá. A pontos eredőjét nem ismerjük - de azt tudjuk - hogy akik a kérést mágusaink fülébe juttatták - azok szeme előtt szent cél lebeg - és mi ezt a szent célt ma teljesítjük is Feléd. Kérünk - hogy fogadd el ez a Koponyát - mely mint mondtuk - a harmadik legféltettebb kincsünk - de tudjuk - hogy ennek itt van a helye Tenálad - és kérünk - hogy rendelkezz ezentúl felette.
  A fejedelem elfogadta az ajándékot - és mivel látta - hogy nem tud meg többet az okokról - így elbocsátotta őket - majd vacsoraidőben két legerősebb beavatott társaságában a koponya eredetére nézve tájékozódott.
  - Mi nem tudjuk megmondani - hogy honnan és miként került hozzánk. Már az apáink is bírták ennek a titkát - de amit elmondhattak róla - azt elmondták - és abban nem szerepelt az eredetéről semmilyen adat sem. A koponya maga csak egyszer szólalt meg - és annak - aki azt hallotta - annak sem áll már módjában beszélni - de mi emlékezünk rá - és tudjuk - hogy a koponya a mi hangunkon szólt - és hogy csak annyit mondott - hogy vigyáz reánk. Semmilyen más módon beszédre kérni - faggatni nem volt módunk Őt. Hiába próbáltuk és kértük. Mindig a napos oldalon szeretett lenni - a láda - amelyet már a mi életünkben készítettünk neki - ezért került mindig a napos oldalra - mert ha nem ott volt - heves zivatar és vihar borította be a területünket - melyet egy idő után az ő jelzésének fogtunk fel - de beszélni nem tudtunk vele.
 - És akkor honnan tudtátok azt - hogy ide és épp Nekem kell ezt elhoznotok?
 - Hát onnan - hogy az egyik mágusunk sugallatot hallott - amely megmutatta Neki az utat és Ő látta - ahogyan mi valahányan vándorolunk - így fejtette meg a helyet és a célt - ahova mi most megérkeztünk. Mindvégig vezetve volt a szívünk.
  - Ha nem bánod - én és az emberek -akikkel érkeztem holnap hazánkba térnénk - és kérünk - légy jó gazdája ennek az ereklyének. Reméljük - hogy majd Néked vagy sámán embereid közül valakinek beszélni fog. Isten áldjon meg érte!
  A fejedelem rendelkezett az ajándék biztonságos megőrzéséről - de különösebben nem tudott és nem is akart vele foglalkozni. Lefoglalták figyelmét a szomszédos részek viharos hadi eseményei.
  Azonban a koponya nem tűrt nyugtot magának ott a kincstárban - és csakhamar kiharcolta - hogy asztalra kerüljön - szem előtt legyen.
  Mikor ez megtörtént - választott magának egy fiatal férfiút - olyat - akit alkalmasnak talált arra - hogy a beszélője legyen - és ő lett annak a nemzetségnek a Beszélője. Mindez már  legalább 1500 éve volt.

  Az ezen koponya által elmondottakról nem találok feljegyzést - azonban azt tudom - hogy még sokáig szólt az erdélyi koponya. A legutolsó adatom róla 748-ból való - és akkor is csak az alapján tudom azonosítani - hogy valaki (nem szándékosan) összetörte - és ennek a tragédiának a keserűsége akkor végigfutott az embereken egészen a Duna-folyam vonaláig.
  Amikor ezt a történetet belém töltötték - már csak legenda volt - de így - ilyen mértékben van még tudomás róla. A koponya majd' három évszázadot élt az erdélyi hegyek között - és szolgálta több falu és több nép életét egy nemzetségen belül. S amikor összetört - mind a nép - mind a nemzetség a kihalás szélére került. És sokan oda is vesztek - ám az erdélyi koponya aztán több darabra szakadva számos hegytetei barlangszentély lakója lett - hogy ameddig még bírja - addig szórja áldását a helyiekre. De hangja 800-ra annak is biztosan elhalkult.

  Erdély ezen egykori koponyájának darabjai zömében mindmáig ott vannak - ahol hagyták (párat elvittek a tudás megszerzésének vak reményében) - azonban kristályai már nem érdemesek arra - hogy éljenek - vagy hogy abból bármi is feléleszthető lehetne. Más irányba kell tehát kutakodnunk - ha meg szeretnénk lelni az erdélyi koponya bázis hátterét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése