2013. március 18., hétfő

A MAGYARORSZÁGI KOPONYÁK HELYZETE 1220-1240 KÖRÜL

(RÉSZLETEK A MAGYAR VILÁGKÉP KUTATÓ MAGAZIN IV. ÉVFOLYAM 9.SZÁMÁBÓL - 2008.ŐSZ. 67-81.OLDAL - KOZSDI TAMÁS ÍRÁSAI - MELYEKET MAURICE-TÓL A MAGYAR KRISTÁLYKOPONYÁTÓL KAPOTT.) 



  - Hadd kérdezzek valamit! Ha Te még egyáltalán nem voltál II. András király idejében - akkor milyen koponyával egyesült volna az akkori Magyarországról a mongolok koponyatanácsa?
  - Akkoriban még más volt a helyzet. Magyarországnak idebenn a medencében nem volt egységes vezető koponyája - hanem több mágikus hatalommal bíró feje (értsd: koponyája) volt - amelyek a beavatottak családjainál öröklődtek apáról fiúra. Csak néhány nemzetség volt - akinek főúri szinten kristály- vagy másmilyen kőkoponyája egyáltalán volt - de ezek együttesen - a királlyal közösségben fenntartották az ország egyensúlyát.
   Azonban II. András idejében ez az egész egyensúly felborult - mert idehozott magával több - nyugatról és délről - a Közel-keletről származó - innen nézve - idegen koponyát - amiket ő gyűjtött be - illetve kapott - azzal a céllal - hogy majd ezekkel megerősíti az országát. Az ötlet nem lett volna rossz - azonban a koponyák összehangolása már nem sikerült neki. Ebből komoly konfliktusok generálódtak - és nem volt hatalma már rá - hogy ezeket elegyengesse - így ez a fiára - IV.Bélára maradt volna - aki pedig mindezt nyűgnek és az apjától átvett tehernek élte meg - így nem nagyon lehetett Tőle várni - hogy korrigáljon a kialakult nehéz energetikai helyzeten. Az ekkortájt szerzett koponyák egy részét még András idejében elvitték az országból - de még így is több maradt itt - mint amennyivel a harmóniát vissza lehetett volna állítani.

  A mongolok koponyatanácsa - értesülve ezen bővítményekről - máris a lehetséges szövetség és terjeszkedés lehetőségét vetette fel a magyar királyságnak - amibe András elvben bele is ment - csak hát lekötötte Őt a diszharmónia okozta kellemetlenség - ami az országban fellépett. András nem lett úrrá életében ezen a helyzeten - fia pedig nem volt rá méltó - hogy szellemben orvosolni tudja mindezt. A mongolok azonban nem adták fel - és mindent elkövettek azért - hogy kihasználják az itt létrejött tudati lehetőséget - noha nem volt egyensúly az országban. Ezen a pilléren nyugodott IV. Béla ellenkezése a mongolokkal szemben - hogy egy diszharmonikus helyzetre hogyan engedett volna be egy még sokkalta nagyobb erőt - mint amilyet akkor már a mongolok jelentettek.
  Mikor a mongolok dühösen ideértek - már nem találták azt a térbeli szellemi nagyságot - amire az előzetes hírekből számítottak. Ekkor lett martaléka - talán kissé dühből is a mongolok járásának Béla országa.
 A szellemi szövetségük gondolata jó alapot adhatott volna a magyaroknak is - hogy Európában feljebb emelkedjenek az őket is rongáló nyugati papság nyomása alól - azonban ehhez már több és jobb képzettségű beavatottra lett volna szükség - mint ami itt volt.
  II. András álma és nyugati szövetségeseinek kérése nem valósulhatott meg - de ez a terv azóta is benne él a mongolokban - és azóta más európai szellemi kör életében is. Az egységes Eurázsiai kontinens gondolata sokaknak ma is a szívügye lenne - azonban megfelelő számú koponya és még annyi megfelelően képzett beavatott nélkül ez mit sem érhet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése